Teaház - Fogadó

Az egy szerepjáték
Szabályok:
Ne írj egy vagy alig pár szavas válaszokat.
Elsősorban a saját cselekményeidet írd a hosszá szólásodban. Ha valakivel együtt csinálsz valamit, akkor nyugodtan bevonhatod őt a szövegedbe.
PL:

Neko:
A kanapén olvasom a kedvenc könyvelte, amikor már annyira elálmosodok hogy nem bírok tovább fent maradni és elalszom... A könyv kicsúszik a kezemből, és a földön puffan.

Dacula:
Odamegyek Neko-hoz felveszem a könyvet, és visszateszem a könyves polcra. Visszamegyek a szundikáló lányhoz, és adok az arcára egy puszit.

Neko:
Érzem hogy valaki megpuszilt. Felkelek, és látom hogy dracu az.
- Hé, hát aludni sem hagysz békén?! Állandóan a nyomomban vagy....
- Hehe... Nem véletlenül ^^
- Gondoltam... Ki akarsz készíteni ...

Dracu:
Megsimizen Neko fejét.
- Nyugi nyugi ^^
Majd elmegyek a .......

---

A Teaház

Bejárati ajtótól haladva felfelé

A földszinten:
A bejárati ajtó mellett van egy kis pados rész fogasokkal, ahol le lehet venni a kabátot és a cipőt.
Pár lépéssel beljebb a bárpult található, ahol mindenféle finom teák, üdítők és alkoholtartalmú italok várják a vendégeket. Az italok mellett még kisebb harapnivalókat lehet kérni...
Ebben a szobarészben találhatók a kis asztalok. Itt különféle kártyajátékokkal lehet játszani, és egy dárc tábla is vár minket. (a bárpult mellett található a mellék helység)
Az egész földszint, ahol engedi a berendezés, könyvespolcokkal van tele.
Beljebb
A nagyszobában egy biliárd asztal várja a játékosokat, amit körbe a fal mentén kanapé vesz körül.
A nagyszobából egy lépcső indul az emeletre
Az emeleten szobák találhatók ahol a messziről jött vendégeket el lehet szállásolni. ( 6 szoba) Az emeleten is van egy fürdőszoba.

_

Mindenkinek jó játékot ^^

Kinyitom az ajtót, hadd szálljon a gőz, amit a frissen készült epres kamillatea áraszt magából.A kis dög már kint jár az utca közepén, mire én rákiáltok.
-Gyere vissza te eperfaló bolhazsák!-elkuncogom a mondat végét.
Felvonja orrát, s lassú léptekkel, akár egy ünnepelt sztár visszamászik az üzletbe. Az ajtót nyitva hagyom, hadd csábítsa az embereket az édes gőz, s egy kosárból epret veszek ki a pult alól, amit Hime táljába teszek.
-Buon Appetite,Hime-sama!
A mohó kis macska minden dacot félretéve a tálka felé szalad, s ráveti magát a friss eperre.Színezgetek még egy kicsit, majd kiteszem a lapot a kirakatba az ajtó mellé:" Cselédet, felszolgálót felveszünk." Visszaülök a pult mögé, s hátrakiáltok Eckluminak a konyhába , hogy csináljon még egy teát.Egy dallamos "Igen!" kíséretében csörömpölni kezd, s felborít egy oszlopnyi edényt.Aztán nem hallok semmit.Léptek zaja töri meg a csendet.Valaki érkezett.Felkelek a székből és odamegyek hozzá.Nem akar bejönni.
-Jó napot!Teázni jött?
-Nem, az álláshirdetés miatt vagyok itt...

Maya épp a Teaház körül sétált, és már legalább az ötvenedik kört rótta, mert nem mert bemenni. Szeretett volna itt dolgozni, de félt, hogy kinevetnék.
Így a teaház egyik ablakán kukucskált be, figyelte a benti eseményeket, de persze ezt úgy tette, hogy aki esetleg ránézne, az úgy lássa, mintha az álláshirdetés miatt kitett papírt olvasgatná. Rokokó most is ott csücsült a karjában, a lány ránézett, hogy erőt merítsen a nyuszi látványából. Ez segített neki, mert a következő pillanatban az ajtóhoz lépett, kinyitotta azt, de a lába nem vitte tovább. Csak állt az ajtóban, amikor egy szőke lány lépett oda hozzá. és érdeklődött, hogy szeretne-e teázni.
-Nem, az álláshirdetés miatt vagyok itt... - mondta komolyan és kimérten a pici fekete folt, karjában a rózsaszín nyuszival: - ... Felszolgáló szeretnék lenni - tette még gyorsan hozzá, ha esetleg a lány nem értené pontosan a szándékait.
- A nevem Usamimi Maya - mutatkozott be a lánynak, hátha ezzel könnyebben megkapja majd az állást, és hogy még udvariasabbnak tartsák, gyors meg is hajolt illedelmesen a lánynak.

Elmosolyodok. Milyen aranyos lány!Vékony, úgyhogy biztos belefér a ruhába. Kicsit félénknek tűnik, de ha itt lesz egy hétig, biztos megváltozik.
-Gyere beljebb!-intek neki, és a pult felé sétálok.-Először is tudnom kell, hogy van-e valamiféle gyakorlatod.Ha az megvan, határ a csillagos ég!
Hime a lány lábaihoz oson, és dorombolni kezd.Azt hiszem ez afféle jel akar lenni.Hime sosem téved.(:

Maya csendesen követi a lányt a pultig, hosszú lila hajtincsei lépteinél a hátához csapódnak tompán.
Valami igen furcsa simul a lábához. Lepillant, és egy macskát lát meg "Talán a tulajé..." - gondolja magában a lány. Elcsodálkozik, de lehajol (bár sokat nem kell neki), és megvakargatja a cica füle tövét. Sárga szemeivel végigpillant a cicán.
Gyakorlata? Neki? A lányra pillant, picit ideges lesz, visszaegyenesedik, pici szíve majd kiugrik a helyéről, és Rokokót szorosabban ölelve így szól:
- Ez lenne az első munkám... - mondja halkan: - Még nincs semmi gyakorlatom.
- Bocsánat, van valami uniformis? Valami követelmény a ruházatnál, hajviseletnél? - kérdi meg az aprócska lány halkan.

-A hajad mindenképp fel kell kötnöd, hogy ne kerüljön se az ételbe, se a teába.Az egyenruhát egy varrónő varrja, egyelőre még nincs kész, ezért a munkaruhád egy fehér blúzból és egy fekete szoknyából fog állni egy ideig.
A lány szemei kikerekednek.Furcsa tekintetétől elkap a nevetés, de az utolsó pillanatban visszafojtom.
-Nincs mit tenni, próbaidőre felveszlek, kell a segítő kéz, majd itt megtanulod azt, amit eddig nem tudtál.Bár Hime sosem téved, úgyhogy biztos nem lesz semmi gond.(:
Ha mégis téved ez a kis fekete dög, kirakom az utcára, ott aztán nem kap epret.A macskára nézek, szemeimben lángok égnek, jelzek neki, hogy ha rosszul dönt holnap már nem lesz itt.
- Holnap kezdesz. Nem doblak be egyből a mély vízbe, az nem passzol hozzám, úgyhogy mindig csak egy kicsivel többet kell majd megcsinálnod.
Ismét rámosolygok, próbálom jó kedvre deríteni, s kimozdítani a félénkségből. Ecklumi teát hoz, mi pedig leülünk az egyik asztalhoz és beszélgetni kezdünk.Kissé félénk, de kedvesnek tűnik.Az első pont megvan.

- Már megint reggelt van... *ásít* és már megint nem aludtam semmit... -kászálodik fel NP bácsi a székéből, mikőzben egy forró teára és egy kis szendvicsre gondol.
- *ásít* és még éhes is vagyok.
Ha az emlékezete nem csal, és biztos hogy nem - ha ételről, italról van szó, sosem téved - nemrég nyílt egy teázó a lakással szemben ahol lakik. Az ablak felé sietve azon gondolkodik, vajon milyen teát igyon?
A citromos teát szereti a legjobban, egy kis citromkarikával és egy kiskanálnyi citromlével - de emiatt még minden helyen kinevették! Citromos teába még citromot? Igen, az úgy finom!
Miközben a különböző szendvicsekre gondol, óvatosan elhúzza a függőnyt, ám a hírtelen jött természetes fény egyáltalán nem tesz jót, a monitor fényének szokott szemének. Erős hunyorítások és szemdörgölés közepette azért ki-ki tekint és fürkészi a szemben lévő épületeket.
- Tuttam hogy ott van... - mosolyodik el elégedetten miközben a szemei már hozzászoktak a világos kinti fényekhez.
Táskáját felkapva - mert anélkül egy tapottat sem tesz - boldogan ballag le a lépcsőn, miközben telefonján keresi a regelli híreket.
Az úton átsietve, azonnal a Teázó felé veszi az irányt és még be sem lépett az ajtón már leadja a rendelését:
- Jónapot kívánok! Reggelizni szeretnék! Van citromos teájuk és szalámis szendvicsük?

-Az első vendég!-kiáltok fel örömömben, s már örömtáncot járnék mire eszembe jut, hogy a munkahelyemen vagyok.Gyorsan végig pillantok a fiún.Ábrázata hagy némi kívánni valót maga után, de az arca két karikás szemével szórakoztat.Odasietek hozzá és megkérem hogy fáradjon velem.Odavezetem az egyik asztalhoz és megvárom neki míg leül.
-Ha jól hallottam citromos teát és szalámis szendvicset szeretne.Egy pillanat és az új felszolgálónk hozza.
Odamegyek Mayahoz aki épp a nyusziját simogatja a pult mögött.Lila tincsei olyan rendezetten állnak, mintha mindenek eleve elrendelt helye lenne.Kedvem támad összekócolni, de nem vagyok én olyan komisz!Megbököm vállát mire összerezzen.
-Ott az a fiú, látod?-bólogat szavaimra.-Na, azt hívják 6-os asztalnak.Oda kell vinned egy citromos teát és egy szalámis szendvicset. Mindjárt hozom a forró vizet, és a szendvicset, addig te vágj félbe egy citromot, és keresd meg a citromos tea filterét!Abban a fiókban vannak kis tasakok, amikben cukor van.Abból kettőt tegyél a csésze széléhez!Ha letetted az asztalra, kívánj jó étvágyat és hagyd hogy elfogyassza a rendelést!
Hátramegyek Ecklumihoz és elviszek tőle egy szalámis szendvicset és forró vizet. Addigra ő összerakja a rendelést.Nem az igazi, de kezdőnek már jó.Lerakom a kis kannányi vizet a tálcára a szendviccsel együtt.Innentől figyelem hogy hogyan folytatja.

Maya fehér ingjében és fekete kis szoknyájában Rokokóval üldögél, kissé feszengve a pult mögött. Furcsa neki a fehér ing, nem szokott Ő ilyen színű ruhákat hordani! Lila haja is most be van fonva, szépen, rendezetten, mintha egy profi csinálta volna. Namida hozzáér, ettől picit összerezzen, hiszen mégis csak az "álmai világából" rántották vissza a földre.
Gondosan odafigyel Namida szavaira, bólint, hiszen értette.
- Értem - mondja a lánynak, majd felkel, Rokokót gondosan a székére ülteti.
Egy szép sárga citromból egy szép szeletet vág, majd még egyet és még egyet, és egy kistányérra helyezi őket, ami pedig ...
- Tálcával? - ennyi csupán a kérdése, de szinte meg se kérdezi, felkap egy szervírozó tálcát, és ráteszi a kistányért, majd a citromos teafüvet kezdi el keresgélni. Hamarosan meg is találja, amikor Namida már a szendvicses tányért és a teát hozza. A gőzölgő bögrére még egy kistányért helyez, arra teszi a teafüvet, majd a bögre és a szendvics tányérral együtt szintén a tálcán kap helyet, a bögre mellé pedig még két kis tasak cukor is kerül, némi szalvétával és kiskanállal.
Felemeli azt, majd kisétál a legelső vendégükhöz.
- Jó napot! - mondja a férfinak, majd szépen elhelyez elé mindent; a szendvicset, mellé a szalvétát, balra a bögrét, mellé a citromkarikákat, amelyek tányérja mellé fekteti a kiskanalat.
- Egészségére! - mondta a férfinak, majd a szervírozó tálcával kezében visszasétált a pulthoz. Namidára pillantott és így szólt:
- Elrontottam valamit? - kérdezte hangjában némi aggodalommal.

Reggel van....szokásosan fél órával késöbb kellek fel mint kellene.
-ÁHHHW Elkések!!
Felpattan az ágyáról és mint az állat mentőauto sebeségével rohan öltözködni majd rohan egyenesen a Teaházba. Féluton jónagyot esik.
-@@@@@@@@ xD
Feláll majd észreveszi h. papucsba van ._.
-Naneeee most mehetek haza ._.
Hazarohan...felveszi topánkáját majd rohan a Teaházba. Benyit majd meghajol
-Elnézést a késésért ._.
Beljebb megy...

Maya rám tekint s azt kérdezi:
-Elrontottam valamit?
Olyan aggodalmas a tekintete!Elmosolyodok, levegőt veszek, hogy nekikezdjek mondandómnak, mire az ajtó feletti ki harang megszólal, s egy horzsolt térdű lány lép be.Elnézést kér, erre rájövök, hogy ma újabb felszolgáló áll munkába.Kezeimet a csípőmre teszem, félredöntöm fejemet és a lányhoz szólok:
-Ejnye!Az első napod és máris elkésel?Ha legközelebb késel, hátulról gyere be, a biliárd szoba felől!Még szerencse hogy fekete-fehérben vagy!Ha még egyszer elkésel, büntetésből te pucolod a WC-t.-ahogy kimondom az utolsó szót belegondolok, vajon hogy nézhet ki, mikor Sennah WC-t pucol.Veszek egy nagy levegőt és nem próbálom kinevetni az új felszolgálónkat.Az egyik fiókból előhúzok egy ragtapaszt amin apró rajzok vannak, ráragasztom a térdére majd elbambulok azon a sok, apró mintán.

sohajtok...
-elnézést mégegyszer.....
nézzem a térdem x) nézzem mit bambul Namida.
-hmmmm......
elkezdek nevetni.
-hát .....elég vicces lennék wc pucolás közbe....
Namidára nézzek majd arrébb megyek a dolgomat végezni

Felkelek és visszasétálok a pult mögé.Nincs annyi vendég, így nyugodtan ülhetek a pult mögött, s bambulhatok.A lábamnál valami szuszog.Meleg, gyenge lélegzetek.Valami kicsi és törékeny alszik a lábamnál.Lepillantok és megsimogatom.Hime egy lusta fekete cica.Most is az epres párnáján alszik, mint máskor.Legalább nem tör össze csészéket, vagy riogatja a vendégeket.Hagyom, hagy aludjon tovább, majd körültekintek az üzletben.A fiú kerül először szemeim elé.Épen a laptopját bújja, szemeiről visszacsillan a gép kék fénye, nem messze tőle Maya, akiből egyszer még híres maid lehetne, csak vetkőzné le félénkségét.Néhány névtelen vendég, s a tér másik végében Sennah. Nem szép dolog elkésni, de nem tudok rá haragudni. Arcomat tenyereim közé temetem.Fáj a fejem. Lehunyom szemeimet, veszek egy nagy levegőt és mosolyt erőltetek az arcomra. El kell mennem lassan a varrónőhöz, de nem merem itt hagyni az üzletet.A ruhák elvileg kész vannak, s időre ott kell lennem.Kissé félve, de odamegyek Sennahhoz.Elvileg neki már van valamiféle gyakorlata, és bár Maya nem olyan mint egy kezdő, ez még neki is sok lenne.Óvatosan megérintem Sennah fehér blúzát,ami hozzáér vállához.
-Mit szeretnél?-kérdezi mosolyogva.
-Rád hagyhatom a teázót míg odavagyok? Lenne egy kis dolgom, nem tudom meddig fog tartani, de addig tudnád tartani a frontot?-megvakarom nyakam, hiszen nem szívesen hagyom itt őket.

magamban áááhww xD majd bolintok Namidának hogy persze menjen. Mondtam is volna de valahogy nem jött a szó a számra. Végül kiböktem egy Jah-t
-hmmmmm....
Nézzek magam elé közbe azon jár a fejem h. jesszusom milesz ha valamit elrontok?
Látom ahogy Namida elmegy én meg megyek a pult elé.
-hmmm.....
Mi ez? Kérdem magamba majd lenézek.
-mi ez az állat???
suttogom halkan, majd tüsszentek egy nagyot.

Kilépek az ajtón és felsóhajtok. Messze van a varrónő üzlete, de ha sétálok, kiszellőztethetem a fejem.Az utca egészen csendes, lassan jön az esti időszak, amikor azt hiszed megfulladsz, a tömeg el akar nyelni, még azelőtt vissza kell érnem.Elkezdem szedni lábaimat, cipőm sarkát a betonhoz csapom, kopog, akár az eső esne. Futni kezdek.A tömeg rémképe belevédődik elmémbe, majd megállok és rájövök, hogy egyedül vagyok.Szétnézek, de a sarkon nincs utcatábla.Sehol senki. A házak számomra ismeretlenek, s már arra se emlékszem hol kanyarodtam le.Eltévedtem.A mobilom keresgélem.Nincs sehol.Elhagytam.-Semmi pánik.-gondolom magamban, de akkor is, oda kell érnem mielőtt bezár, különben holnap sem lesz egyenruhánk, és továbbra is üres marad a teázó.Gondolgondolgondol.Megrázom fejem, s elkezdek hátrafelé sétálni, hátha visszatalálok.

Nézzi az állatot majd kicsit megijedek....
-ez valami macska...?
Hátranézzek majd felállok. Valaki odamegy rendelni hozzám. ááááhw magamba mondom majd tüsszentek egy jó nagyot megint..
-macska ._.
-tessék?
kérdik tölem de hát nem is neki mondtam xD.
-semmi semmii

*ásít* Miért van már megint ennyire kora reggel? - gondolom magamban, miközben az utolsó falatot is lenyelem és leöblítem egy kis teával. Meglepő módon a citromos teámhoz itt kaptam citromot. Ez az első hely, ahol kérdezés nélkül megkaptam amit akartam. Ezennel ünepélyesen megfogadom, hogy ezentúl csak ide fogok járni! Sőt! Be is költözök!
Miközben számítógépemet nyomogatom, úgytéve mintha valami nagyon fontos dolgot csinálnék - pedig csak egy kis káposztát ültetek FarmVill-ben - lopva körbe tekintek, hogy lássam mi is történik körülöttem.
Az új jövevény megérkezésével az eddig a pultnál álló hölgy azonnal elhagyta a teázot. Vajon hova mehetett? Vagy most volt műszakváltás? Pedig még csak 11 óra....
- Még csak 11 óra?! - pattanok fel az asztaltól hírtelen - Én ienkor még aludni szoktam!
Miután ezek a gondolatok, nem cask gondolatok maradtak hanem szavak formájában el is hagyták a számat, azonnal észbekapok. A sok engem vizslató szempár között zavartan csak egy dolgot tudok kinyögni:
- Wc?
Az új pincér hölgy sanda mosollyal a szája alatt mutat egy ajtó felé, aminek irányába amilyen gyorsan csak tudok elviharzok.
Miért is nem feküdtem le inkább időben?

Nézzek magam elé majd megint tüsszentek.
-Nah jólvan.....nemkellet volna ma eljönnöm ._.
Várom Namidát majd azt veszem észre hogy már 1 órája odavan....
-remek.....
nézek magamelé majd eszembe jutnak a régi szép idők mikor még voltak barátaim...De szép is volt a mi 5-ös fogatunk.....
-hjaj.....
Nézzek a wc fele...

Maya csak áll egyhelyben, kissé feszeng a fehér ingecskében, s látja ahogy Namida elrobog. Hát, már az első munkanapján lelép a főnökasszony... Ráadásul egy ilyen holtkórossal hagyják itt együtt, mint ez a vendég... És mi van, ha valami perverz? Most is a számítógépét nyomogatja, ki tudja hogy miféle oldalakat látogat, ráadásul nyílvánosan...
Maya csak nagyot sóhajt, majd a tüsszögő Sennah-ra pillant, s csak egy halk "Egészségedre" hagyja el szinte nem is mozgó ajkait.
És akkor megtörténik a baj. A pasas felugrik, amitől Ő annyira megijed, hogy ugrik egy nagyot, ráadásul pont neki egy másik asztalnak, még szerencse hogy ott nem ül senki. De azért csak beütötte a derekát, s bizony, az nem esik jól most neki. Odakap, elfordul, hogy ne lássák az arcán a torzulást ~Persze, ugrálj csak, és hozd rá a szívbajt másokra!~ bosszankodik magában, de hangosan egy szót sem ejt ki ~Tuti, hogy őrült...~ gondolja magában, majd visszabattyog inkább a pult mögé, ha már a pasi kapott egy kis útbaigazítást a WC-felé.
A lány rápillant Sennahra, s csak ennyit kérdez:
- Namida? - nem tesz fel több kérdést, mert ebben az egy szóban ott van az is, hogy mi lett vele, hová tűnt, mikor jön vissza, és a többi ilyen, számára feleslegesnek titulált szájmozgatás. Picit még fáj oldala, s mivel megszomjazik kér magának egy teát. Ismét csak Sennahra néz, s így szól:
- Teát? - ha megkapta a választ, akkor annak megfelelően kér a konyhából.

Nézzek magam elé majd Maya-chan-ra nézzek.
-Hmmm? Jah igen ...egy kicsit....
Azzal megint tüsszentek egyet.
-Az istenért mi ez az állat? Ám nemtudom hol van Namida... Elment....rámbizta a dolgait ....
Mondtam volna tovább de inkább befogtam a szám. Nincs értelme mondani a marhaságaim gondoltam magamba. Maya-chanra nézzek kérdöen majd megint tüsszentek kettöt.
-Nos... ?

Lóg az eső lába.Sétálok hátrafelé és nézem a borús eget, de lábak sehol.Időközben rátaláltam a varrónőre, aki odaadta a ruhákat átlátszó fólia csomagolásban, piros vállfákon. Gyönyörűek lettek!Remélem mindenkinek tetszeni fog. Apró hideg cseppek érnek földet körülöttem, s engem is utolér az égi áldás.Megfordulok, s fejem a ruhák fölé hajtom.Egyre gyorsabban kezdek haladni a teázó felé.Egyre gyorsabban, de cipőm apró sarka beleakad egy lyukba, és elesek.A ruháknak semmi baja, de a bokám fáj.Kibújok cipőimből, felveszem a még mindig tiszta ruhákat a földről, s bár bicegve, de tovább haladok. Szeretem az esőt, ilyenkor mindig kitisztul a fejem, de sietnem kell, mert a ruháknak nem eshet bajuk.Hajamból kicsúszik a vörös hajgumi, de én megyek tovább és nem állok meg.Sápadt bőröm áztatja az égből érkező hideg víz, és ez igazán jól esik.Már nem vagyok messzire az üzlettől, ezt a sarkot már ismerem. A remény megcsillan a szememben, hogy a ruháknak semmi baja nem lesz, erre a mellettem elhaladó autó átfesti fehér, már így is piszkos ingem egy borzalmas barna színre, de a ruháknak semmi bajuk.Megnyugszom, s nem mérgelődök azon a rengeteg balszerencsés dolgon, ami velem történt.Csak megyek tovább, s mikor a sarokra érek elmosolyodom. A szél feltámad, mintha le akarná törölni arcomról a mosolyt.Úgy látszik, ma nincs szerencsém.Futni kezdek, s hiába tépázza a szél hajam, megragadom a kilincset, s akár a tornádó, szinte feltépem az ajtót.Mindenki ijedt tekintettel néz rám, majd félretörlöm hajam, s a két lánynak adok egy-egy ruhát.
-Vegyétek fel!-szólok hozzájuk, majd egy tüsszentéssel újra megtöröm a csendet, mi engem körülvesz.
Akár egy kislány, olyan vékony hangon jött a jel, hogy sikeresen megfáztam.Elmegyek a mosdóba, hogy megszárítkozzam...

Eső után szépen kisütött a nap.És itt jövők én a képbe!
Leszálltam a vonatról a nap az arcomba sütött,elmosolyodtam.Átrobogtam az állomáson a bőröndömért és a cicámért.Kimentem és az utca tele volt élettel a levegőben kellemes illatok keringtek.Elkezdtem menni egyszer csak megláttam egy aranyos kis teázót,ezért bementem.Beléptem az ajtón és hangosan köszöntem :
Miku:Sziasztok!!!
Mindenki rám nézett és aztán vissza az asztalára.Egy kedves pincérlány odajött és elkísért egy asztalhoz. Az asztal pont a kávézó közepén állt.A bőröndjeimet és a cicámat az asztal mellé raktam és leültem.Egyszer csak odajön egy lány és megkérdezi:
lány:Szia téged még nem láttalak erre felé mi a neved?
Miku:Szia hát csak a szünetre jöttem ide a nagymamáékhoz.A nevem pedig Miku Mijanosita.
lány:szép neved van. kik a nagyszüleid.?kérdezte
Miku:Kájoi Minosuke.
A lány:Az a kedves idős házaspár?...
Miku:biztos amiota elköltöztek Tokióból Osakára, azóta nem láttam őket annak már van egy éve vagy több is(rámosolyogtam)
Lány:értem
És ezzel elment.Ekkor odajött a pincérlány és megkérdezte:
Pincérlány:felvehetem a rendelést???
Miku:MMMMMMMMMM...Igen(mosolyogva válaszoltam)deeeee nem tudom mit kérjek Tudnál ajánlani valami fincsi teát???
Pincérlány:Talán a ház specialitását??
Miku:Hihi jó akkor azt a teát kérem,ésssssssss mmmmm...melyiket is melyiket is meg van egy epres torta szeletet jó
A pincérlány elment...Ültem az asztalnál mikor ki jött egy lány a pult mögül nem tudtam hogy ki aaz de egyenesen rám nézet.
A pincérlány hozta a rendelésemet meg is köszöntem.Belekóstoltam a teába és ekkor.
Miku: (felpattantat és csak annyit mondtam hogy)UUUUUUUUUUUU de fincsi ilyent még nem is ittam nagyon finom
És mindenki rám nézett szégyenlősen visszaültem
Megittam a teát és megettem a sütit kifizettem és rohantam ki az ajtón.
Egészen a mamám házáig mikor megláttam megőrültem és láttam hogy a mama a kertben dolgozgat hát odaszóltam hogy:MAMAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!
Felnézett és elmosolyodott odamentem és átöleltem.
.

Mama:Végre megjöttél már nagyon vártunk a papussal.
Miku:Ennek őrülők:)
És ezzel elmentünk be a házba.Levettem a Japánkámat és a mama felkísért a szobámba.A lépcsőn mentünk fel szép barna színe volt és ahol megfogjuk végig virágos minta borította.A folyosó légvégéig mentünk és ott kinyitotta az ajtót és azt mondta
Mama:tessék ez lesz a szobád!
bementem,az ágyam a szoba közepén állt lila huzatú volt a pokróc és a párnál is a pokróc tetején egy Hello kity ült,a párna és a takaró mintája rózsaszín virágos volt.A fal szép fehér volt és a falon a minták cseresznye fák voltak a plafon pedig felhős volt.Volt ott még egy éljeli szekrény és egy asztal is,lámpák,szekrények,függöny lila...
Miku:UUUUUUUUUUHAAAAAAAAAA nagyon szép köszi mama nagyon tetszik!
A mama el ment az ajtóból és magamra hagyót.Kipakolta kiengedtem a macskát Maját, ő abban a pillanatban el is tűnt.

Nem törődtem vele had csavarogjon. Elmentem letusoltam és átöltöztem,egy kis fekete nacit és egy rózsaszín blúzt húztam fel a hajamat 2 copfban feltettem és lementem,hogy szóljak a mamának:
Miku:mama elmentem szétnézni és ....
Mama:jól van de sötétedésre legyél itthon!
Miku:Jó
és ezzel elmentem kifutottam az ajtón.Csodálkoztam a tájban és hát mit ad mit nem megint a teaháznál kötöttem ki.A macskám és egy másik cicával volt.Nem tudtam hogy bemenjek v ne de nem állhattam ott ezért bementem.Ugyan az a környezet volt.Megint jött a pincérlány és odakísért az asztalhoz.Leültem és akkor odajött a pultos lány

Valaki felordít.Nem foglalkozom vele.Törlöm szőke fürtjeimet, kócolom minden egyes hajszálamat, s közben próbálom letörölni arcomról a fekete csíkokat, amit az elfolyt smink okozott. Átveszem az új ruhát. Még szerencse, hogy most hoztam el őket. A hátán a cipzárt nem bírom felhúzni. Nem törődök vele, majd megkérek valakit. összeszedem a cuccaimat, majd kimegyek. Szemeim tágra nyílnak, a napfény erős, égeti szemeimet. Megállok. oldalra ledobom a dolgaimat, s szemeimet kezdem törölgetni.Pislogok párat, majd felveszem az ázott ruhát, és beteszem az egyik nagyobb fiókba. Álmosan beülök a pult mögé.Könyökömet az asztalra teszem, s tenyeremmel arcomat torzítva próbálom tartani a fejem kisebb-nagyobb sikerrel. A nap felszárítja a könnyeket amiket ezelőtt hullajtott, s tündököl fényében mintha semmi nem történt volna. Bebújok a pult alá, és Hime után kutatok.Kezembe veszem, és megsimogatom. Hálásan dorombol, majd kimászik kezeim közül s kifelé indul. Kibújok a pult alól, s utána szólok
-Aztán ne menj messzire!-de ő csak ment tovább.
Valaki áll az ajtó előtt.Vár, majd bejön. Odamegyek hozzá, és egy asztalhoz kísérem. Szólok Mayának hogy szolgálja ki...